Judith Müller születésnapi megemlékezés
Judith, megjöttek a képek!
Alig több, mint egy hete ezek a mosolygó emberek itt a képen, arra emlékeztek, hogy megszületett akivel - érdekes módon - még akkor is jó volt együtt lenni, amikor éppen egymás idegeire mentünk, és akinek néha még a legközhelyesebb mondat is bölcseletként jött ki a száján, mert volt benne az átlagoshoz képest legalább egy plusz szó, amitől újra értelmet nyert az elcsépelt szöveg.
Mosolygunk a képen, mert az itt szereplőknek kivétel nélkül van valami féle szemérmes titka, amit csak akkor, csak ott és csak magával…
Sokáig úgy emlegettem magamban ezt a csapatot, hogy a „Judith - árvák”, de ma már tudom, minket nem a hiánya köt össze, hanem, hogy van mire emlékeznünk, és van kinek emlékekből legendát faragnunk. Igen, legendát, amit nem az hitelesít, - mint jól tudjuk - hogy minden szeletében igaz-e, hanem, hogy olyan jellemző, hogy akár igaz is lehetne.
Most pedig itt van az évfordulója annak, hogy átlépett abba a másik világba, ahol az érkezőt ambrózia várja, az itt megélt napi gondok, pedig több mint felhőtávra kerülnek. Ott a család: a mama, aki ha rosszkedvűnek látja, ismét arról mesél, milyen lesz az új ruhája (és az új orra), a papa, most is grátisz osztogatja a táncos lányoknak a parfümöt. És igen, azon a messzi tájon, ahová egyetlen lépéssel átlibbent, végre alaposan megismerheti kicsi fiát, aki pár hónaposan ment előre, na és persze ott várja Gáti is, a CSALÁDFŐ, élete porondmestere, aki képes volt mindent - még a káoszt is - csillogó rendszerré szervezni az ő királynője köré.
Nézem a képeket. Akikkel itt mosolygok, azokkal szinte kivétel nélkül az emlékezés köt össze, alig néhányukkal tegeződöm, de tudom, hogy maga egymásnak hagyott itt minket, így azután időről időre összejövünk. Az ilyen társaságokkal ellentétben, közülünk senki nem próbálja elfogadtatni a többivel, hogy ő a gondolat és az érzés főörököse, mert mindannyian azok vagyunk, hiszen amikor magával lehettünk, azt éreztette, hogy a Világon is és nem csak ott a Gellért asztalánál, ketten vagyunk, így lettünk valamennyien főörökösei az Örökkévaló egy csodás fuvallatának, amit Judith Müllernek nevezett el.
2014 október 30.
Pálmai Tamás
vissza